Dr. Tóth András: Hogyan másszunk ki? - 1. Akarja megoldani a helyzetet

Ismét Dr. Tóth András hírleveléből idézek, ahogy már azt megtettem egyszer. Ismét tanulságos témáról írt, arról hogy hogyan másszunk ki adósságunkból, pénzügyi csődünkből. Közben én más szemmel olvastam a cikket, leírom hogy mit tapasztaltam.

Dr. Tóth András 2013. január 31-ei hírleveléből egy (hosszú) részlet:

Hogyan másszunk ki? - 1. Akarja megoldani a helyzetet

Valószínűleg ez az a pont, ahol megáll az olvasásban, és azt mondja magában: "Kedves Tóth András! Maga tényleg megőrült! Persze, azt akarom, hogy megoldódjon a reménytelen pénzügyi helyzetem! Hogy a búsba lehet ezt egyáltalán kétségbe vonni?!"

Ez azért nem olyan egyszerű. A pénzügyi tanácsadóknak van egy nagyon-nagyon rosszindulatú mondása. "Egy család pénzügyi csődje két módon oldható meg: a közönséges és a csodálatos úton. A közönséges út az, ha egy angyal leszáll az égből, eltörli minden adósságukat, és egy csomó pénzt rak a zsebükbe. A csodálatos pedig, ha nekiállnak, tudatosan kézbe veszik a pénzügyeiket, és lépésről lépésre kimásznak maguk a bajból."

Ha úgy gondolják, nagyon rosszmájú vagyok, teljesen igazuk van. De mondok rögtön egy példát. 2009-ben a válság mélypontján a TV2 Napló című műsora megkért, hogy menjünk el néhány reménytelenül csődbe jutott családhoz, és próbáljuk őket kihúzni a csávából (ezeket a riportokat az idei gigapackban meg is nézhetik).

A műsorok után számtalan e-mailt kaptam, hogy nekik is szükségük lenne arra, hogy valaki segítsen. Megkértem pár kollégámat, tegyen valamit. Nekik az első kérésük az volt, hogy állítsák össze a hitelekkel kapcsolatos minden iratot egy dossziéba, aztán, ha megvan, szóljanak vissza.

Az eredmény egészen hihetetlen volt. Tíz emberből nyolc (!) nem volt erre hajlandó. Igazából nem akart maga kimászni a csődhelyzetből. Sőt igazából semmit sem szeretett volna tenni. Csak egy jó varázslót (vagy az államot, hivatalt, ombudsmant, kádárjánost vagy orbánviktort) akart, aki varázspálcával egyet suhintva megoldja a problémáit.

Nem tudom, komoly lelki traumát okozok-e, de elmondom: nincsenek ilyenfajta adósságeltörlő varázslók. Így hát magunknak kell kimászni.

A klasszikus vicc ezt mondja: "Hány pszichológus kell egy villanykörte kicseréléséhez? Egy, de a körtének is akarnia kell!" Sajnos, ez ebben az esetben is igaz.

Bármilyen hihetetlen, az első a helyzet lelki feldolgozása. Ezért három elengedhetetlen dolgot kell tennünk – mint minden válsághelyzetben, itt is.

1. El kell ismernünk, hogy baj van.

Bizonyára hallottak az anonim alkoholisták gyűléseiről. Az ő programjuk ma a világ leghatékonyabb eljárása az alkoholizmusról való leszokásban. Rendszeresen összegyűlnek, beszámolnak egymásnak a leszokás folyamatáról, segítik egymást, kiváló rendszerük van. De az első – és legfontosabb – lépés ebben a folyamatban, amikor az új tag, magától, minden nyomás nélkül, először kiáll a többiek elé, és bemutatkozik: "X. Y. vagyok, alkoholista." Mert amíg maga el nem ismeri a bajt, addig el sem lehet kezdeni megoldani azt.

Addig tehát, amíg nem vagyunk hajlandóak magunknak beismerni, hogy csődben vagyunk, addig nem kezdhetjük el a kilábalást. Nem kell kiállni az utcára, nem kell senkinek sem elmondani – de magunknak feltétlenül szükséges beismernünk.

2. El kell ismernünk a felelősségünk

Életemben tartottam már egy pár kellemetlen előadást, de a Hiteltársulásnál sok száz elkeseredett csődbementnek tartott előadásom valószínűleg a mélypont. Ugyanis ezek az emberek döntő része meg volt győződve, hogy a saját helyzetükért nem ők a felelősek. A Bank, az Állam, a Válság – bárki, de nem ők. Én meg elmagyaráztam nekik, hogy de igenis, alapvetően ők a felelősek.

Az embereket két csoportra lehet osztani: akik felelősséget vállalnak az életükért – és akik nem. Ez utóbbiak folyton magyaráznak, hogy nem ők a hibásak, ők ártatlan áldozatok. Pedig mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a 18. életév betöltése után mindenki maga felel az életéért. És ha csődbe jutott, az a saját döntéseinek a következménye. Ha ezt elismeri, gond nélkül kimászhat a csávából. Ha nem, akkor mindörökre ott marad, ahol van, esetleg kicsit mélyebbre kerül. És meg is érdemli.

3. Égő vággyal el kell határoznunk, hogy megtesszük a magunk dolgát

Mindenki tudja, ha nagyon akar valamit az ember, akkor azt el lehet érni. Egészen elképesztő, mire képes az ember, ha tényleg akarja. A sportolók felkészítésével foglalkozó szakemberek elmondhatják, csak Magyarországon ezrével akadnak olyanok, akik képességeik alapján képesek lennének elérni az olimpiai bajnoki címet. Csak éppen nem akarják annyira. És nem fizetik meg az árát.

Aki ki akar jönni a csődből, annak is meg kell fizetni az árát. Meg kell tenni a szükséges lépéseket, dolgozni kell, kevesebbet költeni, kontrolálni. (Egyébként szerintem általában kellemesen csalódnak az emberek – annyira nem szörnyű dolog ez az egész.) De tényleg meg kell tenni, lépésről lépésre. És ehhez komoly elhatározás kell.

4. Ki kell tartanunk

Szép dolog az elhatározás, de egy csődből kimászás nem gyors dolog. Általában 1-3 éves feladat, és ebben hűségesen ki kell tartanunk. És ez megint csak nem egyszerű dolog.

Most éppen január végén járunk, amikor ezt írom. Január első hetében nem bírtam beférni az edzőterembe, annyian voltak, akik újévi fogadalmat tettek, hogy mozogni fognak. Már most, a negyedik héten messze nincsenek ennyire sokan, és megnyugtattak, márciusra visszatér a régi létszám. Az emberek hamar feladják a fogadalmaikat.

Bocsánat, egy csődhelyzetből nem lehet egy hét alatt kimászni. Itt szívós és következetes munkára van szükség – évekig.

Nincsenek kétségeim

Szerintem ezt az írásomat nagyon sokan fogják olvasni – pontosabban elkezdeni olvasni. És sajnos, pontosan sejtem, hogy az olvasók 80%-a már itt fel fogja adni. Remélem, Ön a reményteli kisebbséghez tartozik. 

Szerencsére én nem vagyok pénzügyi válságban, hitelt sem fizetek (és szüleim sem), de végigolvastam a cikket mert érdekelt, hisz kerülhetek még egyszer ilyen helyzetbe. Érdekes, hogy nem praktikákról szólt a cikk (minden nap adott összegből gazdálkodj, figyelj mit vásárolsz, persely, ...), hanem a mentális hozzáállásról. Arról, hogy be kell ismernünk a hibánkat, el kell fogadni azt és tenni kell ellene. Hogy tehessünk ellene, ahhoz célokat kell megfogalmaznunk magunkban ("el kell határoznunk, hogy megtesszük a magunk dolgát") és ki kell tartani a célunk ("elhatározásunk") mellett.

Végiggondoltam, hogy igazából ez nem pont a pénzügyi válság vagy csőd megoldásához a követendő út, hanem minden válságnál (érzelmi, családi, munkahelyi, tanulmányi, ...) ez az az út amit járni kell. Be kell ismernünk a hibánkat, el kell fogadnunk magunkat és a hibákat és ezután kell cselekedni. De a cselekvés önmagában kevés, mert lehet hogy pár nap/hét után elveszik bennünk az erő, ezért célokat kell kitűznünk magunk elé (kétszer kell megvalósítani, először mentálisan majd fizikailag is), el kell köteleznünk magunkat a célok mellett majd cselekedni és nem feladni.

Ajánlom mindenkinek Dr. Tóth András oldalát és hírlevelét.