A nap egy nagy elalvással kezdődött, 7 helyett 10kor sikerült kikelnem az ágyból. fél8kor akartam futni menni, 10töl délig órám volt, déltöl elöadást kellett tartanom.
Mit csináljak? Elöadásra nem érek be, futást lekéstem, menni kell majd másik nap.
NEM, hétfö reggel futok minden héten, ha nem fél8kor hanem fél11kor, akkor fél11kor, az hétfö reggel. Nincs kifogás.
El is indultam futni miután összekészültem, persze minden ellenem dolgozott, minden kiborult, kiesett a kezemböl, minden összeakadt de semmit sem tudott megakadályozni abban hogy futni menjek.
Elaludtam, éhes voltam de mentem futni. Nehezen is ment. Szerintem ez volt a legrosszabb futásom ebben az évben, de akkor is elmentem futni és akkor is lefutom!
Már a táv negyedénél nagyon éreztem hogy nem bírom tovább. Érdekes, ezt csak az agyam találta ki, mert a táv kb 3/4-énél kellett csak megállnom, lassultam, lassultam és egyszercsak megálltam. Lehet ez is még csak fejben volt, lehet bírtam volna fizikailag tovább is, de megálltam.
Jött az ötlet, ha már sétálok egy kicsit akkor keressünk valakit aki lefényképez. Így meglett a mai képem:
Fotósról egy kis történet: Egy 60 év körüli bácsi volt, ősz szakállal. Elkezdtem neki magyarázni hogy mit szeretnék, majd válaszolt angolul hogy sajnos nem érti. Mikor angolul magyaráztam el neki, akkor már szívesen segített nekem. Valószínű a nemzeti színházba vagy a művészetek palotájába ment, az öltökézéből megállapítva.
Meglett az 5 km, vége a futásnak, de én mégegy képet akartam. Meg is csináltattam:
Fotósról egy kis történet: Középkorú nő. Valószínű ment a corvinusra tanítani, hisz ez a kép a corvinus előtt készült. Teljesen úgy kézett ki mint egy tanár. Kíváncsi vagyok hogy hány diákja csinálná ezt meg vele, illetve mit szólna egy saját tanárom ha ilyen feladatot kérnék tőle. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése