Történet a fotókról: Este fél 11, véget ért egy hosszú nap, irány haza bringával, de még képet nem csináltattam. A budafoki út és karinthy kereszteződésnél pirosat kaptam, mellettem sétált egy lány a járdán, gyorsan meg is kértem hogy segítene-e a kihívásom teljesítésében? Segített, mosolyogtunk és egyszerűen csak jó volt mert mindketten végigmosolyogtuk az a 2 percet amíg nem indultunk tovább. Ez az ami tök jó ebben a kihívásban, hogy minden nap egy új emberrel találkozol és ahogy észrevettem ha én is őszinte jókedvvel kérek meg valakit akkor ő is hasonlóan válaszol (persze vannak kivételek).
Bringázás tovább és gondolkoztam rajta hogy ez tök jó dolog, megpróbálok ma még valaki mást is leszólítani hátha hasonló jókedv lesz a vége.
A Szabadság hídon tekerve jött az ötlet hogy én akarok egy képet a hídon. Itt lakok mellette, szinte minden nap itt bringázok és még nincs képem a hídon. Két bringás sráchoz mentem oda, jókedvűen fogadtak, a fotós srác (akinek elfelejtettem a nevét sajnos, legyen Peti) készített is rólam képet és szerintem tök jól sikerült. Persze ehhez a fényviszonyok is kellettek, de simán lehet fotósokba bukkanni akik azért telefonnal is tudnak jó képeket készíteni. :)Mit csináltak Petiék a hídon? Épp marihuánás cigit akartak tekerni és szívni, de sajnos nem volt náluk papír. Én sem tudtam kisegíteni őket, viszont jót beszélgettünk. Ő egy (5 percből leszűrve) művész típusú fotós aki tök jó fej, én pedig egy kicsit sarkosabb nagyon elfoglalt mérnök palánta, aki inkább a szoftverek világában mozog, nem művészlélek mégis ismeretlenül tök jól beszélgettünk.
Ezért is jó ez a 30 napos kihívás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése