Történet a fotóról: Lett egy szemüveges is kép. De hogy is? Mentem be az egyetemre és egyszer csak eszembe jutott hogy délelőtt még simán megcsinálhatnám a képet és akkor délután már nem kéne ezzel foglalkoznom. Így is tettem, jött is szembe egy hölgy és megkértem hogy fényképezzen le, de... Nem volt hatásszünet, nem gondolkozott rajta (mint jópáran) hogy ennek mi értelme van vagy ezt most normális? Ő egyből hatalmas mosollyal fogadta a kérést és mondta hogy ez mekkora szuper, tök jó dolog. Nem is sima képet készítette, hanem beállított hogy a templom is látszódjon a háttérben. Majd elmesélte hogy pont ebben a templomban házasodott össze a férjével. Majd megkérdezte hogy ugye nem vagyok beteg? Természetesen nemmel válaszoltam de nem azért kérdezte mert sápadt lettem volna, hanem a férje sajnos rákos és a kemoterápia előtt újra fényképésszel képeket akarnak a templomban ahol megesküdtek. Én ebben csak biztatni tudok őket, főleg ha még olvassák is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése