30 napos komfortzóna kihívás / 30. nap

"Ezaz, végeeee!!" Eleinte azt gondoltam hogy ezt fogom mondani a 30 nap végén, de mégsem, szerencsére! :)))  Baromira élveztem ezt a 30 napot, de erről majd egy másik összefoglaló posztban.

Történet a fotóról: Avagy a Szobis lányok története az Erkel utcában, mivel ők így hívták magukat. :) Ismét bebizonyosodott hogy érdekes emberek sétálnak minden felé az utcán és érdemes megállni velük beszélgetni. Ezt bizonyítja a mai napom is, amikor két baromi jófej lánnyal találkoztam, méltó befejezése volt a 30 napnak, köszönöm nekik. :)

... biciklivel voltam, nem azzal fényképezkedtem de a biztonsági övet elfelejtettem kikapcsolni :D

30 napos komfortzóna kihívás / 29. nap

Történet a fotóról: Vannak nehéz és vannak könnyű napok minden téren. A mai könnyű volt a kihívás szempontjából, hisz az "idegenek", akiket megállítottam győködés nélkül közös képet vállaltak, pedig az ő kezükbe adtam a döntést hogy közös vagy nem közös képet szeretnének. :)

Pontosabban Gábor és Emese segített nekem akik a Corvinus felől sétáltak a Fővám tér felé.

... és még a bringa is látszik a képen. :)

Utolsó előtti nap a mai,  de egyre könnyebb és annyira nem is várom a végét.

30 napos komfortzóna kihívás / 28. nap

Történet a fotóról: Vasárnap este hazafelé egy fárasztó de annál jobb hétvége után készíttettem a képet valahol a Kálvin tér környékén. A fáradtság látszik a képen, tudom hogy ez meg is látszott rajtam de egyáltalán nem szégyenlem. :)
A képet egy kedves szőke hajó lány készítette, aki nehezen de sikerült megállítanom. Fülhallgató volt a fülében és elég gyorsan elviharzott mellettem, de heves kézmozdulataimat azt hiszem mégis észrevette. Köszönöm a képet és természetesen blogos 'névjegykártya' cetli járt a képért amit holnap nyomtathatok újra mert mind elfogyott. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 27. nap

Történet a fotóról: A szombati fénykép vasárnap érkezik, mert ahogy a képen is látható a hétvégén egy oktatási, művelődési központ és könyvtár épületben töltöttem, ahol megkértem az épület előtt gördeszkázó srácokat hogy készítsenek róla képet. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 26. nap

Történet a fotóról:

"- Sziasztok! Tudtok nekem segíteni?

- Igen, de attól függ miben.

- Van egy 30 napos kihívásom: minden nap leszólítok egy vadidegen embert és megkérem arra hogy fényképezzen le engem, de... Tegnap leszólítottam 3 lányt és mikor megkértem őket hogy fényképezzenek le akkor megkérdezték hogy csak engem? Persze válaszoltam hogy nem feltétlenül, álljatok mellém és szívesen fényképezkedek veletek. Így sikerült a hónap 25. napján már nem csak egyedül fényképezkednem, megtetszett ez az ötlet és ha tudok akkor most már hó végéig közös képeket akarok készíteni. Tudtok nekem segíteni a kihívásomban?"

Ezt a kis monológot 3-szor elmondtam egy-egy társaságnak, hogy megszülethessen ez a kép, de annyira nem is olyan sok. :)

Először két lány nem vállalta a fotót, akikkel ennek ellenére jót beszélgettem, majd egy 4 fős lány társaság, akik szintén jókedvűek voltak és engem szívesen lefényképeztek volna, de magukról egyikőjük sem akart képet, főleg akkor nem, ha felteszem egy blogra a képet. Viszont a harmadik társaság szívesen fényképezkedett velem, köszönöm nekik. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 25. nap

Történet a fotóról: Készült kép 25.-én is, csak délutánra lebetegedtem és már nem tudtam feltölteni, de a kép még kora délután készült. Már ekkor is fejfájással mentem dolgozni, de a képen látható két lánynak és a kamera mögött álló harmadik lánynak köszönhetően a fejfájás legalább időszakosan csillapodott. :)

Ahogy mentem a munkahelyre az általam nagyon kedvelt Horánszky utcában sétáltam és ebben az utcában terveztem készíteni a nap képét. A lányok pont az utcában beszélgettek így le is csaptam rájuk. Mikor elmeséltem hogy mi a kihívásom akkor egyből igent kaptam, majd egy kérdést hogy csak én egyedül legyek a képen? Természetesen mondtam hogy szívesen fényképezkedek bármivel. Így született a közös kép a gyönyörű hölgyekkel. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 24. nap

Történet a fotóról: A BME-n még nincs is képek. Oké, akkor csinálok egyet a BME-n. Tekertem haza a BME-n keresztül és megláttam két lányt akik épp egy (ha jól emlékszem) 56-os emlékművet fényképeztek. Ha már fényképeznek, akkor hátha én is vagyok annyira érdekes hogy lefényképezzenek.

Szinte szokás szerint az első fél percben furcsállták a kérésemet, majd mikor elmeséltem hogy ezt miért is csináltam ismét mosolyt láttam az arcukon, majd meséltem az eddigi kihívásaimról, a szokásokról és sok-sok mindenről. Ahogy láttam fel is keltettem az érdeklődésüket. :)

Tegnap este pedig sikeresen kinyomtattam a blogomat 'reklámozó' cetliket, amiket a fényképészeimnek adok oda. Tervezem már egy ideje, mostmár ez is megvan és örültek neki. Köszönöm a képet. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 23. nap

Történet a fotóról: Két fiatal hölgy segített ma teljesíteni a kihívásomat a Kálvin téren, köszönöm nekik. Régóta terveztem és ma meg is csináltam, készítettem "névjegykártyát" a blog címével amit a fotósaimnak oda tudok adni. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 22. nap

Történet a fotóról: Munka után beugrottam a boráros téri Sparba, majd fölfelé a mozgólépcsőn jutottam eszembe hogy még ma nem készíttettem képet. Mire felértünk a (rövid) mozgólépcső tetejére már le is szólítottam a mozgólépcsőn előttem utazó lányt. Szinte már megszokottan mikor elmeséltem hogy miért is állítottam meg nagyra nyitott szemekkel nézett hogy ez meg micsoda... Majd fél perc után már jókedvbe, mosolygásba és beszélgetésbe csapott át. Illetve a kép is sikerült. :)

Change! Ne pénzt válts, hanem kicsit az életeden, jó irányba. Nekem ez a 30 napos kihívás jó irányba változtatja az életemet. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 21. nap

Történet a képről: A kálvin tér felé sétáltam a városnak egy általam nagyon kedvelt részén, mikor eszembe jutott hogy ma még képet kell készíttetnem. Gondolkozás nélkül, aki először szembejön. :)

Egy fiatal pár volt a szerencsés, akik szinte szokás szerint az első pár mondat után még furán néztek rám hogy ezt most én miért akarom, majd ez a furcsaság mosollyá és beszélgetéssé változott át. :)

Jó lenne ha a 30 emberből aki lefényképez legalább 1 folytatná az én kihívásomat, vagy bárki más. Szóval aki ezt olvassa és kedvet kap hozzá az kezdje el nyugodtan és írja meg nekem. Nekem már csak 9 kép van hátra a hónapban, lassan jön a visszaszámlálás. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 20. nap

Történet a fotóról: Vidéken elindultam kutyát sétáltatni hogy keressek valakit aki lefényképez. Elöregedő kisváros sok biciklissel, tényleg kihívás volt találni valakit aki megáll nekem és lefényképez. 1-1,5 km séta után a városháza mellett találtam két srácot, akik valószínű a vasútállomáshoz vagy a lidl-be mentek. Roxy a kutyám nem túl fotogén így őt szinte lehetetlen lefényképezni de azért majnem sikerült. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 19. nap

Történet a fotóról: Lett egy szemüveges is kép. De hogy is? Mentem be az egyetemre és egyszer csak eszembe jutott hogy délelőtt még simán megcsinálhatnám a képet és akkor délután már nem kéne ezzel foglalkoznom. Így is tettem, jött is szembe egy hölgy és megkértem hogy fényképezzen le, de... Nem volt hatásszünet, nem gondolkozott rajta (mint jópáran) hogy ennek mi értelme van vagy ezt most normális? Ő egyből hatalmas mosollyal fogadta a kérést és mondta hogy ez mekkora szuper, tök jó dolog. Nem is sima képet készítette, hanem beállított hogy a templom is látszódjon a háttérben. Majd elmesélte hogy pont ebben a templomban házasodott össze a férjével. Majd megkérdezte hogy ugye nem vagyok beteg? Természetesen nemmel válaszoltam de nem azért kérdezte mert sápadt lettem volna, hanem a férje sajnos rákos és a kemoterápia előtt újra fényképésszel képeket akarnak a templomban ahol megesküdtek. Én ebben csak biztatni tudok őket, főleg ha még olvassák is. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 18. nap

Történet a fotóról: Este fél 10kor, biciklivel kicsit rendőröktől tartva lámpa nélkül tekertem a városban haza, persze pont ilyenkor találkozok 3 rendrőrrel is, de a lényeg hogy eközben a harminckettesek terénél szólítottam le egy párt, akik ismét szívesen segítettek nekem. Lehet most túl sokat dumáltam megint magamról de őket nem nagyon hagytam szóhoz jutni. De a kép sikerült, köszönöm nekik. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 17. nap

Történet a mai fotóról: Éppen tekertem haza és a váci utcára akartam menni mikor megláttam egy csapat kék pólós fiatalt, kíváncsi voltam hogy mit csinálnak és akkor már képet is kérhetek tőlük.

BME GTK-s kari napok feladat állomás volt. A lányok derekára kötelet kötöttek, annak a végén egy kínai evőpálcikával. A fiúnak fel kellett emelnie a lányt és úgy a pálcával egy borosüveg szájába találni. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 16. nap

Történet a fotókról: Este fél 11, véget ért egy hosszú nap, irány haza bringával, de még képet nem csináltattam. A budafoki út és karinthy kereszteződésnél pirosat kaptam, mellettem sétált egy lány a járdán, gyorsan meg is kértem hogy segítene-e a kihívásom teljesítésében? Segített, mosolyogtunk és egyszerűen csak jó volt mert mindketten végigmosolyogtuk az a 2 percet amíg nem indultunk tovább. Ez az ami tök jó ebben a kihívásban, hogy minden nap egy új emberrel találkozol és ahogy észrevettem ha én is őszinte jókedvvel kérek meg valakit akkor ő is hasonlóan válaszol (persze vannak kivételek).

Bringázás tovább és gondolkoztam rajta hogy ez tök jó dolog, megpróbálok ma még valaki mást is leszólítani hátha hasonló jókedv lesz a vége.

A Szabadság hídon tekerve jött az ötlet hogy én akarok egy képet a hídon. Itt lakok mellette, szinte minden nap itt bringázok és még nincs képem a hídon. Két bringás sráchoz mentem oda, jókedvűen fogadtak, a fotós srác (akinek elfelejtettem a nevét sajnos, legyen Peti) készített is rólam képet és szerintem tök jól sikerült. Persze ehhez a fényviszonyok is kellettek, de simán lehet fotósokba bukkanni akik azért telefonnal is tudnak jó képeket készíteni. :)
Mit csináltak Petiék a hídon? Épp marihuánás cigit akartak tekerni és szívni, de sajnos nem volt náluk papír. Én sem tudtam kisegíteni őket, viszont jót beszélgettünk. Ő egy (5 percből leszűrve) művész típusú fotós aki tök jó fej, én pedig egy kicsit sarkosabb nagyon elfoglalt mérnök palánta, aki inkább a szoftverek világában mozog, nem művészlélek mégis ismeretlenül tök jól beszélgettünk.
Ezért is jó ez a 30 napos kihívás. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 15. nap

Történet a fotóról: Juhé hétfő reggel, juhé futás. Hétfőn reggel szoktam futni, így a hetet úgy kezdhetem hogy történjen bármi, én a héten már futottam. :)
Így tettem most is. Múlthéten megfogadtam hogy ha megállok futás közben, akkor addig nem futok tovább amíg nem készíttetek magamról egy képet. Ma egész jól ment a futás, nem is álltam meg, így csak a futás végén hazafelé sétálva (ami kb. 50 méter) megkértem egy valószínű egyetemista srácot hogy készítsen rólam képet. Sokat nem beszélgettünk, de a kép meglett. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 14. nap

A 30 napos kihívás sajnos nem teljesült, mert tegnap nem készült fotó, de ennek ellenére folytatom. Nem torpant meg a kihívás, nem indult el egy lavina, hanem folytatom és április végéig minden nap készül 1-1 kép. :)

Történet a fotóról: Egy fiatal utcán sétáló párt szólítottam le. Úgy tűnt, hogy sietnek valahova de ennek ellenére megálltak és készítettem róla egy képet. Szívesen segítettek volna bepótolni a tegnapi képet, de tartottam magam a szabályokhoz és nem mentem bele. :)
Remélem odaérték ahova siettek, ha nem is siettek akkor pedig csak köszönöm nekik a képet.
Legközelebb már blog-névjegykártyával kell járnom az utcán, hogy azt oda tudjam adni a fényképezőimnek. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 13. nap

Ma nem lesz kép, majd csak holnap.

30 napos komfortzóna kihívás / 12. nap

Történet a fotóról: Niki Kőbánya-Kispeten ült le mellém a vonaton, ami kicsit marhavagon stílusú volt, olyan sokan voltunk péntek délután a vonaton. Szolnoktól szerencsére kényelmesebb volt az út, mert sokan leszálltak, így Niki is szembe ült már velem. Én péntek délutáni fáradtsággal fülhallgatóval a fejemen, telefonba merülve vagy ablakon kifelé merengve töltöttem az út nagy részét, de mivel tudtam hogy kb. ő lesz az utolsó ma aki idegen és könnyen megkérhetem arra hogy fényképezzen le, így meg is kértem. (vonatról leszállok, be a kocsiba, haza és utána tanulás hajnalig).
Niki Kunszentmártonig utazott ahol várta a pártja a vasútállomáson, holnap pedig utaznak tovább Cserkeszőlőre. Tegnap egy jót bulizott ezért ma nehéz volt elérnie a délután fél4es vonatot. :)
Járt már Martfűn, legutóbb a 24 órás versenyen, ahol a cserkeszőlői csapatban vett részt.

30 napos komfortzóna kihívás / 11. nap

Történet a fotóról: Este 7:45kor jutott eszembe hogy én még ma nem csináltam képet, 8ra pedig egy közei helyre kellett mennem így megfogadtam hogy amíg eljutok arra a helyre az első emberrel készíttetek képet akivel találkozok. Így is lett, ha ráérős időmben lettem volna akkor tuti nem őt kértem volna meg, de ő jött először szembe az utcán. Egy kb 28-30 éves srác volt, láthatóan ő is sietett valahova de azért megállt és segített nekem teljesíteni a kihívásomat. Először furán nézett rám (a kérésem halltán), de mikor kicsit elmagyaráztam mi is ez (szinte hadarva), akkor már talán egy picit megértette hogy nem is annyira baromság és nem csak egy egoista barom szólította le az utcán aki sok képet akar magáról. Köszönöm a képet Bálintnak.

30 napos komfortzóna kihívás / 10. nap

Fotóról egy kis történet: Egyetemről hazafelé ismét eszembe jutott, hogy ma még nem készült kép. Tekerés közben kerestem is zaklatható embereket. Találtam két fiatal lányt, nevezzük őket Annának és Biankának. Anna telefonált, Bianka viszont várta Annát, úgyhogy még meg is mentettem, volt kivel beszélgetni kicsit. Ő épp a Dunát figyeltem, miután leszólítottam már közösen figyeltük a Dunát. Mintha egy vizihulla úszott volna ott. Vagyis nem úszott hanem stabilan állt egy helyben, ez volt a nagyok fura. Bianka elmesélte hogy 2 napja már egy külföldi csoport is megállította őt azzal a szándékkal hogy fényképezkedjenek közösen. A vizihulla nem mozdult így hagytuk, lehet csak egy szemeteszsák volt.

30 napos komfortzóna kihívás / 9. nap

Újabb biciklis kép, hisz én BKV helyett ezt használok. :)

Délután tekertem haza az egyetemről, eszembe jutott a kép készítés. Legalább 10 percig kerestem a megfelelő személy, addig legalább a környék eddig ismeretlen de annál szebb utcáit jobban megismertem.

Fotós(ok)ról egy kis történet: Egy fiatal párt szólítottam le a fotózás erejéig. Úgy tűnik ismét nem jól adtam elő a történetet, mely a lány egyből elutasította a fényképet, nem szeretett volna rajta szerepelni. Félreértette, jött egy bővebb magyarázat és ő is megnyugodott hogy nem szerepel a képen. :)

A srác teljesen vidáman kezelte az egészet, szerintem ő benne lett volna a képben, de nem ez a kihívásom. A srác el is vettem a telefont tőlem, mosoly, fókusz, kész a kép.

Ahogy láttam ők is boldogan mentek tovább és én is. Lett egy érdekes történetük szerintem, amit este mesélhetnek a vacsoraasztalnál. Csak pozitív dolgokat kapok ebből a fotózásokból illetve a fényképészek is szerintem, kaptak egy jó történetet amit elmesélhetnek, hisz mindenki szeret jó történeteket mesélni. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 8. nap

Több témát is érinteni fog ez a post, köztük a 8. napi kép(ek)et.

A nap egy nagy elalvással kezdődött, 7 helyett 10kor sikerült kikelnem az ágyból. fél8kor akartam futni menni, 10töl délig órám volt, déltöl elöadást kellett tartanom.

Mit csináljak? Elöadásra nem érek be, futást lekéstem, menni kell majd másik nap.

NEM, hétfö reggel futok minden héten, ha nem fél8kor hanem fél11kor, akkor fél11kor, az hétfö reggel. Nincs kifogás.

El is indultam futni miután összekészültem, persze minden ellenem dolgozott, minden kiborult, kiesett a kezemböl, minden összeakadt de semmit sem tudott megakadályozni abban hogy futni menjek.

Elaludtam, éhes voltam de mentem futni. Nehezen is ment. Szerintem ez volt a legrosszabb futásom ebben az évben, de akkor is elmentem futni és akkor is lefutom!

Már a táv negyedénél nagyon éreztem hogy nem bírom tovább. Érdekes, ezt csak az agyam találta ki, mert a táv kb 3/4-énél kellett csak megállnom, lassultam, lassultam és egyszercsak megálltam. Lehet ez is még csak fejben volt, lehet bírtam volna fizikailag tovább is, de megálltam.

Jött az ötlet, ha már sétálok egy kicsit akkor keressünk valakit aki lefényképez. Így meglett a mai képem:

Fotósról egy kis történet: Egy 60 év körüli bácsi volt, ősz szakállal. Elkezdtem neki magyarázni hogy mit szeretnék, majd válaszolt angolul hogy sajnos nem érti. Mikor angolul magyaráztam el neki, akkor már szívesen segített nekem. Valószínű a nemzeti színházba vagy a művészetek palotájába ment, az öltökézéből megállapítva.

Meglett az 5 km, vége a futásnak, de én mégegy képet akartam. Meg is csináltattam:

Fotósról egy kis történet: Középkorú nő. Valószínű ment a corvinusra tanítani, hisz ez a kép a corvinus előtt készült. Teljesen úgy kézett ki mint egy tanár. Kíváncsi vagyok hogy hány diákja csinálná ezt meg vele, illetve mit szólna egy saját tanárom ha ilyen feladatot kérnék tőle. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 7. nap

Elérkeztünk az első hét végére, megvan a hetedik kép is.
Sőt, ma duplát is készíttettem. :)

Ma is megkérdezték tőlem hogy miért csinálom ezt, mi értelme van?
- Azért csinálom, hogy minden nap "megismerkedjek" egy új emberrel. Marha sok ember éli az életét úgy a napjait, hogy aznap senki új személyt nem ismert meg, nem beszélget vele. Emberek vagyunk, szeretünk másokat megismerni, ismeretlen emberekkel beszélgetni. Én is szeretek.

 Nem-e lenne jobb az ha én készítenék másról képeket?
- Jó lenne, de nem az a célom hogy másokról szép fotókat készítsek, azt meghagyom a profi fotósoknak. Nekem az a célom hogy minden nap egy ismeretlen embert megszólítsak, erre pedig jó indok a fényképezés. Ha én akarnék másokat fotózni az sokkal nagyobb feladat lenne, kevés ember vállalná.


A mai két kép

Budapest, 9. kerület, Csarnok tér
Megálltam itt és telefonáltam egy ideig, közben megfigyeltem hogy vasárnap este 9kor szinte csak kutyát sétáltató emberek vannak ezen a környéken. Konkrétan 10 emberből 9 kutyával volt.
Leszólítottam egy nőt, akitől elsőre visszautasítást kaptam, mert félreértette a felkérést. Azt hitte hogy én akarom őt lefotózni. Viszont mikor tisztáztam a helyzetet, akkor szívesen lefényképezett engem. :)
Egy aranyos fehér foxit sétáltatott.

Budapest, 9. kerület, Fővám tér

Három lány sétált jó hangulatban, mint utólag kiderült hamburgerest keresnek a könyéken, de nem gyorséttermet, pl. Burger Kinget, ami van a Fővám téren. Ebben nem tudtam nekik segíteni, viszont ők segítettek nekem és lefényképeztek. :)

Remélem találtak hamburgerest és ettek egy jót.

Jövőhéten jönnek az újabb képek.

30 napos komfortzóna kihívás / 6. nap

Saturday? Ok, go to the great market hall for some vegetables.
Many and many tourists. Today i want to be a tourist too, so i asked someone to capture me.

That all.

30 napos komfortzóna kihívás / 5. nap

Péntek este 10 óra, biciklivel haza, kicsit esős idő.

De a kép sikerült :)

30 napos komfortzóna kihívás / 4. nap

Délután 4, deák ferenc tér környéke :)

30 napos komfortzóna kihívás / 3. nap

3. nap = Siker!
Már délután 2kor sikerült a kihívásom. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 2. nap

Megvan a kép. Fél 12-kor de sikerült. :)

30 napos komfortzóna kihívás / 1. nap

Kész az 1. nap.

Mi az áprilisi kihívásom?
- Minden nap megkérek egy ismeretlen személyt hogy készítsen rólam egy képet.